Pesszimista vagy? – Állítsd át a kapcsolót pozitívra! Ha az olyan egyszerű lenne!

0
1331
pesszimista életfelfogás

Pesszimista ember – mi lehet a megfejtése ennek a lelket ölő hozzáállásnak?

A pesszimista szemlélet nevezhető egyfajta életérzésnek is, hiszen valójában erről van szó. Egy alapvető, meghatározó erejű lelki és tudati hozzáállásról, ahol minden negatív előjelű -legalábbis egy nyitott, érdeklődő, bizakodó szemléletű ember nézőpontjából biztosan!

A pesszimista ember miért ragaszkodik álláspontjához?

A pesszimista ember számára azonban lehet ez a szemléletmód maga a biztonság, a racionalitás, a komfortzóna, a saját énképe és még sok minden más is lehet .. Honnan is tudhatnánk mi ezt külső szemlélőként?

Gondoljuk át! Vajon miért érez így egy pesszimista ember? Mi készteti őt arra, hogy kétkedve, bizalmatlanul, elutasítóan tekintsen élete minden eseményére? Miért van az, hogy mindig a rosszat látja meg, sosem a jót?

Egyetlen bébi sem születik pesszimistának, ebben biztosan egyetérthetünk és kiindulhatunk belőle. Később kellett történnie valaminek!

Pesszimista hozzáállás kialakulása

Mi érhette őt vajon, milyen gyermekkori sokk vagy minta égette ezt belé? Ki vagy mi törhette le benne azt a határtalan lelkesedést és kíváncsiságot, amivel mindannyian születünk?

Vagy milyen pofonokat kaphatott később az élettől, ami miatt ez a szemlélet rögzült a lelkében? Mi miatt alakult úgy, hogy nem tudja vagy nem meri, netán már nem is akarja meglátni a jót, a lehetőséget sem a jobbra? Miért utasítja el még a remény gondolatát is sokszor?

Egymás megismerése, elfogadása sokat segíthet.

Ahhoz, hogy legalább valamennyire ismerhessünk, megérthessünk egy másik embert, mindig sok-sok kérdés és válasz építi fel azt a hidat, melyen át egymás lelki komfortzónájának határán belülre teszünk látogatást a másiknál.

Könnyen mondjuk azt egy pesszimista beállítottságú embernek, hogy “légy pozitív”, “nézd a dolgok jobbik oldalát”, “elkeserítő, ahogy mindenkit lehúzol a negatív hozzáállásoddal” és hasonlók. Ennek megváltoztatása hatalmas önismereti munkát igényel, a legtöbb esetben szakember segítségével! Nem olyan egyszerű ez!

Pesszimista gondolatok

De hogyan alakulhatott ki benne? Érdemes ezen kicsit elgondolkodni, hiszen nagyon sok embertársunk megértéséhez lehet segítség, ha kicsit jobban érthetnénk mozgatórugóikat, tetteik okait.

A pesszimista ember – és a kezdetek

Menjünk kicsit vissza a kezdetekhez és figyeljük meg a kicsi gyermekeket:

A zuhanástól való félelmen kívül– (ez is csitul, ahogy cseperedik)- semmilyen félelem nincsen bennük! Szó szerint nem félnek semmitől 🙂 Gyakorló szülők tanúsíthatják, hogy néha őrjítő tud lenni, mennyire figyelnünk kell rájuk, hogy baj ne érje őket emiatt!

Pesszimista baba nem születik!

Odaszaladnak a harapós, ugató kutyához, felmásznak bármire, nem zavarja őket, hogy billeg, csúszkál, éles, megráz… belenyúlnak mindenbe, megkóstolnak akármit, ami a kezük ügyébe kerül, boldogan fetrengenek a sárban, minden undor nélkül…és még hosszú a lista.

Ezerféle, általunk valamilyen okból veszélyesnek ítélt dolog számukra maga a világ felfedezése! Valóban, ők így fedezik fel a környezetüket, saját testüket, az összes érzékelést, az ok-okozati összefüggéseket és mindent, de mindent, ami körülveszi és éri őket.

Aztán van itt még valami! Még egészen kicsi korban megfigyelhető, hogy fel sem merül bennük a sikertelenség gondolata! Teljes magabiztossággal és széles mosollyal kezdenek el pl. járni tanulni. A mosoly nem hervad le arcocskájukról a nyolcszázhetvenhatodik pelusra huppanástól sem, maximum elfáradnak, elalszanak (bárhol, de szó szerint!:), majd felébredve ugyanazzal a lelkesedéssel folytatják. önbizalom és hit a siker kulcsa!

 

Láttunk már olyan kisgyereket, aki óriási lelkesedéssel elkezd futni pl egy labdáért, aztán hirtelen -vagy éppen lassan- lefékez, leül a földre és közli: ááá, nekem ez nem fog menni, inkább hagyjuk! Dehogy! Hatalmas lendülettel és töretlen hittel száguld a labdáért, teljes bizonyossággal tudva, hogy ő azt meg tudja szerezni! 

Mi lenne az emberiséggel, ha a csecsemők pesszimistán neki se állnának mászni, járni tanulni, enni-inni, mert “úgyse fog menni” ??! Még belegondolni is borzasztó, ugye?

A pesszimista szemlélet kialakulásának okai

Vegyük alaphelyzetnek, hogy

  • Minden gyermek félelmek nélkül születik -a zuhanástól való félelmet kivéve
  • Egyetlen gyermek sem születik pesszimistának

 

Boldog kisbaba mosolyog

Ezeket figyelembe véve tehát valószínűsíthető, hogy kicsi gyermekkorban, amikor az alapvető dolgokat tanulták,vagy

  • nem kapták meg azt a bizalommal teli bátorítást, dicséretet,visszacsatolást a sikereikről, melyre minden kisgyermeknek alapvetően szüksége van
  • túl sok tiltást, korlátozást, lekicsinylő, lebecsülő, képességeiket kétségbe vonó megjegyzést kellett elviselniük azoktól, akik számukra a leghitelesebb mintát jelentették abban a korban.
  • túlzott elvárásokat támasztottak velük szemben, képességeikhez, korukhoz mérten túl nagy feladatot tűztek ki célul számukra, melynek egyenes következménye a sorozatos kudarcélmény

Ezek lehetnek az okai – nagyon leegyszerűsítve természetesen – a gyermekkorból hozott lelki sebeknek, melyek a pesszimista ember tudatát, lelkét mérgezik még ma is.

A kicsiknek szeretetteljes, bátorító légkörre és szülőkre van szükségük ahhoz, hogy önbizalommal teli, egészséges lelkületüket megőrizve váljanak  felnőtté.

Szándékosan írtam így! Ugyanis nem beleneveljük a gyermekekbe az optimizmust, az önbizalmat, a bátorságot. Erre semmi szükség, hisz ahogy már feljebb megbeszéltük, ezek minden kisbabában születésétől már benne vannak!

Arra kell törekednünk, hogy NE ÖLJÜK KI BELŐLÜK!

A családi élet mindig szeretetteljes hangulatban tekjen

Ez a legtöbb (és a legnehezebb is), amit gyermekeinkért tehetünk.

A másik lehetséges ok a későbbi, kamaszkorból vagy már a felnőtt életből szerzett önbecsülést romboló, félelmet keltő történések, melynek tüskéje még mindig bennük van és minden mozdulatra fáj.. Éppen ezért kerülnek minden olyan helyzetet, ahol ez a bizonyos tüske megmozdulhat. Jó, ha csak egy van..

kamaszkori problémák

Azonban a kiindulópont, az elsődleges sérülés mindig gyermekkori. A felnőtt élet összes történéséhez ez adja meg a döntéseket megalapozó hozzáállást, lelkiállapotot, bátorságot, bízni tudást -vagy éppen annak hiányát.

…és ha már annyira pozitív a hozzáállásunk.. 🙂

A cikk írója nem pszichológus, így az olvasottakat kéretik pusztán egyfajta gondolatmenetként, eszmefuttatásként értelmezni. Célunk csupán annyi volt, hogy rávilágítsunk, hányféle és milyen mélységű dolgokat nem tudunk egymásról.

Mégis, gyakran ítélkezünk a másik felett, megszól (ít) juk őt bizonyos szokásaiért, döntéseiért, melyeknek okai az illető régmúltjában keresendőek és egyáltalán nem tehet róla, sőt, elszenvedője mind a mai napig..

pesszimista ember -boldogtalan élet

Ha némelyik hibánk, tévedésünk felszínre kerül, milyen jól tud esni nekünk is néhány bátorító szó, egy megértő tekintet, mely segít feldolgozni a történteket.

Biztos, hogy mi magunk sem vagyunk tökéletesek, ezt ne feledjük. Ahogyan azt sem, hogy ezzel együtt mégis mindnyájan értékes, csodálatos emberek vagyunk.

Mindenki hozzátesz valamit ahhoz a szőtteshez, amit életnek hívunk.

Mindenkinek helye és dolga van itt. Próbáljunk meg így nézni egymásra, ítélkezés nélkül! Szebb lesz ez a világ tőle.. Mindenkinek.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ